Az elmúlt két évben az öko adóból 2,7 milliárd dinár gyűlt össze. Ezt a hulladék újrahasznosítására fordította a kormány. A szakminiszter szerint eddig 4.5 milliárdot költöttek erre. Pillanatnyilag 20 szerbiai városban készül a regionális szemétlerakó, illetve a hulladék szelektív gyűjtése, hogy az azután a feldogozókba kerüljön.

Uniós követelmény az ökoadó bevezetése illetve a szelektív szemétgyűjtés meg a hulladék feldolgozása. Az elektronikus hulladéké is, hiszen éppen a technológia fejlődés következtében ez a fajta szemét gyarapszik leginkább. Évente öt százalékos a növekedés. Az uniós tagországokban évente lakosonként 4 kilogramm elektronikus szemetet kell feldolgozni. Szerbiában tavaly 500 tonna került a feldolgozókba, a fejkvóta viszont 28000 tonna lenne.

Szerbia még 2003-ban elkészítette az elektronikus hulladék újrafeldolgozására vonatkozó törvényt, amit csak 2009-ben fogadtak el. Ez az év jelenti az elektronikus hulladék feldolgozásában a fordulópontot. Ezt megelőzően 2006-ban a kormány megtiltotta a használt elektronikus berendezések behozatalát. Ez is valamiképpen csökkentette annak esélyét, hogy halmozódjon az országban az elektronikus szemét.

Hogy mennyi elektronikus hulladék van az országban arra vonatkozóan nincsenek pontos adatok. A minisztériumi becslések szerint az itthon "előállított” elektronikus hulladék 30 000 tonna, ezen felül az illegális szeméttelepeken illetve más lerakókban még vagy 40 000 tonna található és tegyük ehhez még hozzá, hogy Szerbia évente 100 000 tonna elektronikus berendezést importál. Németországban évente 100.000 frizsidert, 150.000 televízió készüléket és mintegy 15.000 tonna más elektronikus berendezést hasznosítanak újra.

A környezetvédelmi miniszter azt ígérte, az öko adó bevezetésekor, hogy a befolyt összegből a hulladék feldolgozásban 10 000 munkahelyet teremtenek. Most két év után arról számolt be, hogy 8000 foglalkoztatott van ebben az ágazatban és ez az az ágazat, amely a gazdasági válság ellenére fejlődik. A mostani kormány mandátuma végéig az ígéret beteljesül,mondta.

A másodlagos nyersanyag újrahasznosítása rendkívül fontos. Ha nem a fából készítünk papírt, hanem a hulladékpapír újrahasznosításával, akkor 60 százalék energiát takarítunk meg és 15 százalékkal kevesebb vizet fogyasztunk. Ha egy tonna régi papírt dolgozunk fel 17 fát mentünk meg, 4.200 kW elektromos energiát takarítunk meg és 32.000 literrel kevesebb vizet fogyasztunk.

Az üveget annyiszor lehet újra hasznosítani, ahányszor csak akarjuk. Egyetlen flakon újrahasznosításával annyi energiát takarítunk meg, amennyivel egy 100 wattos égő 4 órán keresztül világíthatna. A becslések szerint a világban évente 28 milliárd flakont és befőttes üveget dobnak ki. Képzeljük csak el mennyi energia lehetne ebből, ha az üveg nem a szemétbe, hanem a feldolgozókba kerülne.

S még nem beszéltünk a műanyagról, pedig talán ez az az anyag, amelyből naponta a legtöbb kerül a kezünkbe,illetve amelyből naponta legtöbbet eldobunk. Ugyanakkor ennek a szelektív gyűjtése a legkönnyebb. Csak kihelyeznek egy-két konténert és az öntudatos polgár beledobja az ásványvizes, sörös és egyéb palackokat. Próbálkoznak manapság már nálunk is a szelektív szemétgyűjtéssel, nem csak a városokban, hanem a falvakban is. Legutóbb Bácsgyulafalván láttam ilyen konténereket. S lám meglepődtem, pedig nem meglepődni kellene, hanem örülni, hogy már mindenütt van lehetőség a hasznosítható hulladék elkülönítésére

A mi családunk évek óta lelkiismeretesen külön válogatja a műanyagot. Szabadka kertvárosában élünk és minden hónapban vagy félórát kell keringeni az autóval, hogy találjunk egy műanyagot gyűjtő konténert, mert ahol még egy hete volt, onnan, hogy miért, miért nem, egyszer csak eltűnik.