Tavaly épphogy érvénybe lépett az a rendelet,
miszerint november 1-től március 15-ig kötelező a négy téli gumi
használata, Milutin Mrkonjić infrastrukturális miniszter értesítette a
Belügyminisztériumot, hogy a rendelet csak 2011 májusától érvényes.
Vagyis az előző tél alatt elég volt, ha valakinek két darab téli vagy
két darab négy évszakos gumija volt a meghajtó kerekeken, illetve ha a
nyári gumi bordázata mélyebb volt mint négy milliméter, akkor az is
„törvényesnek” számított. Az idén májustól aztán életbe lépett a
rendelet: kötelező a négy téli gumi használata novembertől március
közepéig. Már a vicc kategóriájába sorolható, hogy nem egész hat
hónappal a rendelet másodszori életbe lépése után, az infrastrukturális
minisztérium másodszor is „időt kért”, vagyis az előttünk álló télen sem
lesz kötelező a négy téli gumi, minden marad a régiben.
Sokan most
ismét fellélegezhetnek, hiszen a családi kassza nem lesz szegényebb
mintegy – a gumi méretétől függően – 17 000 és 30 000 dinár közötti
összeggel. Óriási kiadás ez egy olyan országban, ahol a statisztikusok
által kimutatott átlagfizetés 39 000 dinár körül alakul. Az éremnek
azonban két oldala van: sehol a világon nem ajánlják, hogy valaki két
téli és két nyári gumival közlekedjen. Más a gumik anyaga, bordázata, s
emiatt egy hirtelen mozdulat után nagyon könnyen balesetet okozhatunk.
És amit sehol a világon nem ajánlanak, sőt felhívják a figyelmet arra,
hogy balesetveszélyes, azt Szerbiában nemhogy megengedik, de még valahol
támogatják is, előbb azzal érvelve, hogy a gumikat árusító cégek nem
készültek fel a téli abroncsok iránti nagy keresletre, az idén pedig
azzal, hogy a gazdasági válság közepén nem akarnak az emberek
pénztárcájára újabb csapást mérni.
Nemrég hosszas tárgyalások és
egyeztetések után az Európai Bizottság a tagjelöltség jóváhagyását
javasolta Szerbiának. Annak a Szerbiának, amelyben az emberek olyan
szinten élnek, hogy a saját és családjuk biztonságát szavatoló négy téli
gumi használatát 2010 októbere óta próbálják „törvényesíteni”, de a
lakosság anyagi helyzete miatt már kétszer is elhalasztották a rendelet
alkalmazását.
Erről az EU és Szerbia közti helyzetről egy szakállas
vicc jut az eszembe. Az 1980-as évek végén egy belgrádi úriember látogat
el a kragujevaci Zastava üzemébe, ahol elmeséli az őt fogadó egyénnek,
hogy neki élete álma egy Yugo személygépkocsi, de extrákkal felszerelve,
s el is kezdi sorolni a kívánságait.
– Lehet-e, hogy elől és hátul is elektronikusak legyenek az ablakemelők?
– Természetesen.
– Lehet-e, hogy automatikus klímaberendezés és fűthető tükrök is legyenek az autóban?
– Miért ne lehetne?
– Meg tudják-e oldani, hogy az első két ülés fűthető legyen?
– Nem probléma.
– Panorámatető, 6 hangszórós hi-fi, tolatóradar és krómozott műszerfal?
– Megoldható.
– Mennyi idő kell ahhoz, hogy a kért extrákkal felszereljék a gépkocsit?
– Egy nap!
– Ön szórakozik velem?
– Maga kezdte…
