Google email belépés Yahoo email belépés Eunet email belépés Tippnet email belépés Citromail belépés Freemail belépés -
Az ön IP címe: 23.20.64.16 , böngészőjének típusa és verziója: ,

Bejelentkezés

Hírmorzsák

YuEco

Statisztika

Hajdújárásról

Hajdújárási helyi iroda

Anyakönyvvezető : Prágai Iboja 

Telefon : 758 - 021

Ügyfélfogadás : hétfő , kedd , csütörtök  7 - 15 h


Hajdújárási helyi közösség

Ügyfélfogadás : hétfő , kedd , csütörtök , péntek  8 - 12 h
                                                          szerda   12 - 16 h

Telefon : 758 - 021

mzhajdukovo@tippnet.rs

Könyvtár

Urbán János

Nyitvatartás : kedd      9 - 11 h
                     szerda   14 - 16 h

Hajdújárás történelme

Hajdújárás ( Hajdukovo )

Hajdújárás - Szerbiában , Vajdaságban , az Észak-bácskai körzetben , Szabadka községben található.Közigazgatásilag hozzá tartozik a közeli Nosza is.

Hajdújárás viszonylag fiatal település , mivel csak a XIX. század végén kezdtek idetelepülni az emberek.
A falu kialakulására hatással volt az 1865-ben kiépített , Szeged - Szabadka - Baja vasútvonal , az 1900-as évek elején pedig a nemzetközi út.Emellett a Böge-ér , a Körös-patak , valamint a Ludasi-tó közelsége is vonzóvá tette.

Lakosságának zöme magyar , de kis számban élnek itt horvátok és szerbek is.

A magyar határ közelében álló település jó termőfölddel rendelkezik , így sokan foglalkoznak mezőgazdasággal , elsősorban gyümölcsészettel , zöldségtermesztéssel és virágtermesztéssel.Nemrégiben pedig megkezdték a biotermények termelését , és az egészséges ételek feldolgozását.

Hajdújárás művelődési élete is gazdag : a Művelődési Otthonban működik a Lifka Sándor Művelődési Egyesület , a Vinogradar Sportegyesület és a szabadkai Városi Könyvtár fiókrészlege.
Tevékeny a Teleház , a Hajdújárás Fejlődéséért civil szervezet és a Mini Maraton Atlétikai és Szabadidő Sportklub is.

A település nevezetességei közé tartoznak a Szüreti Napok. De érdemes megnézni a legendás Rózsa Sándor-szigetet , a Róka-tanyát , a Hinga-dombot , a Szúnyogcsárdát , az Ingusz-kastélyt , a Ludasi-tavat , valamint a római katolikus templomot is.

Kicsit bővebben . . .

Hajdújárásról bővebben

Ludas egy ősrégi Szabadka menti település. Az egykori Ludas egy részét ma Hajdújárásnak hívják. A két település történelmét nem lehet elválasztani egymástól.
Ludas régészeti vonatkozásban Észak-Bácska kivételes jelentőségű helye. Az első leletek i.e. 16.000 évvel ezelőttiek, de emellett a kőkori, rézkori, bronzkori, kora vaskori, szarmata kori, népvándorlás és honfoglalás kori leletek is megtalálhatóak voltak itt. I.e. 5.000 év körül délkelet felől érkező népek az itt élő népeket állattenyésztésre és földművelésre ösztönözték. Az első ilyen közösség, amely a Körös-Sztarcsevó kultúra tartozéka, a Ludasi-tó partjainál telepedett le.
Ezt a kultúrát i.e. 3500-ban felcserélte a vincsai kultúra, majd a tiszai kultúra, korabronzkori kultúra, bronzkori Vatyai kultúra, bronzkori halomsíros kultúra, csorvai csoport, és az urnamezős kultúra. Az időszámításunk utáni időkben még sok újabb nép is megfordult itt, mint pl.: a szarmaták, a germán törzsek, gótok, alánok, hunok, szlávok, avarok, és természetesen a magyarok.
Ludassal először 1335-ben találkozunk, amikor is Károly király bevezetteti Magyar Pált Felső Adrián (Adorján) birtokába és itt, mint szomszédját említi Ludasygház (Ludasegyház), majd később Ludaspuszta néven. (Szabadkát először 1391-ben említik!). A török hódoltság alatt, 1543-ban Ludas alakban fordul elő, majd 1572-ben a kamarai összeírás Ludas kun puszta néven említi és ekkor sizmatikus rácok lakják. A 14. század második felében a szlávok által lakott településként említik, 1649-ben pedig már szerb lakossággal. 1686 szeptemberében a tiszai határőrvidék szervezésével a szabadkai milíciának engedik át. Egy 1764-ben kiadott királyi rendelet Szabadkát arra kötelezte, hogy a közlekedés és a katonaszállítás megkönnyítésére be kell telepítenie Bajmokot és Ludas pusztát. Szabadka hosszú huza-vona után Bajmokot betelepítette, de Ludast nem volt hajlandó, hanem helyette 1783-ban Csantavért népesítette be. 1821-ben iskola és templom épül. Az 1850-es időkben híresek voltak egykor a ludasi nádvágók és halászok is.

A Bácskai Ellenőr 1883 április 22.-i száma többek között így tudósit Ludasról:

"Városunknak van sok prediuma, de egyik sem olyan lélekszámban, mint amekkora Ludas.Lakossága összes száma -kik azonban apró tanyatelkeken laknak láncsorozatban- a négyezret megközelíti, ha felül nem haladja… Lakossága nyelvre nézve bent a községben: tiszta magyar. A körül fekvő szálásokon leginkább bunyevác. Mind a két faj azonban… testvéries szeretetben megfér egymással… Amiként általánosan is tudva van, a gabonaművelő földmívelést nagyban űzi. De emellett olyan nagyban és oly kiváló ügyességgel foglalkozik a konyhakertészettel, különösen pedig a dohány-termesztéssel, hogy e tekintetben e széles határú Bácsmegyében aligha van oly község, amely vele kiállja a versenyt."

Egy 1855-ből származó irat alapján Ludaspusztán (a mai Hajdújárás) kétszáz évvel ezelőtt telepedett meg a lakosság.
A mai Hajdújárás északkeleti felén a Körösön át közúti átkelőhely volt. Itt állt egy csárda: ezt nevezték Fekete csárdának.1831 júliusában a kolerajárvány idején itt karantént, veszteglőt létesítettek. Ez a hely állítólag még Rózsa Sándornak is kedvenc mulatóhelye volt.Közbiztonsági okokból 1855-ben lebontják.

Az ötvenes évek folyamán egy ideig Hajdújárást nevezték Suplyáknak.Ezen a területen minden település a Ludasi-tó köré épült.

A Ludasi-tó

Az egykori Ludaspuszta magját képezi ez az ősrégi tó, amely Szabadkától keletre terül el. Területe 382 hektár, védelemmel együtt 677 hektár. A Ludasi-tó különleges felügyelet alatt álló területe magába foglalja északon Hajdújárás települését, nyugaton Csurgó és a Ludasi sor útjait, délen pedig Suplyák települését. Partján több, ma már világhírű régészeti lelőhely van. Térképen először a XVII. század végén illetve 1747. évi C. F. Kaysser mérnök által készített térképenszerepel.

Az itt élő emberek életében fontos szerepet játszott a Ludasi-tó. A mocsaras, lápos vidék, a tó náddal benőtt vízvilága jó védelmet nyújtott a portyázó török csapatok ellen, később pedig a betyároknak szolgált rejtekhelyül.
A Ludasi-tó vize édes és így a múltban halállománya sokkal gazdagabb volt. Vízgyűjtő területe kicsiny, a Körös és kisebb mértékben a Palicsi-tó táplálja. A tó a kisebb méretű eurofiziós tavak közé tartozik, az öregedése és a feltöltődése egyre jobban kifejezett. 3 szigete van. Az legnagyobb a Rózsa Sándor szigete, vagy másnevén a Boszorkánysziget. Nevéhez egy legenda fűződik, mely szerint Rózsa Sándor a híres betyár ezen a szigeten rejtőzött el a csendőrök elől. A monda szerint egy alagút vezetett erről a szigetről a tó partjára. A második a Kissziget, míg a harmadiknak még nincs neve. Mindhárom sziget első fokú védelem alatt áll, csak a területért felelős személy (a csősz) látogathatja ezt a részt.

Hazánkban botanikai szempontból a Ludasi-tó az egyetlen viszonylag még megőrzött állapotban lévőpusztai tó, amelyben a mocsári vegetáció dominál. A tó öregedése miatt a vízinövény társulások annyira elszegényedtek, hogy mindössze néhány faj alkotja őket. A nád, amely egykor a vízfelszín kétharmad részét beborította a tó északi részén kipusztulófélben van, míg a déli területein jobban előtör. A vízi és mocsári növényzetet főleg széles körben elterjedt fajok alkotják, de megtalálhatók közöttük az igen veszélyeztetettek is, mint a: mocsári kosbor, kígyófű, száratlan csűdfű, pusztai meténg.

A tóban legjellemzőbbek a pontyfélék, ezenkívül a sárgakárász és a busa. Azonban számuk jelentősen megfogyatkozott, így tiltott a horgászat. Sporthorgászni is csak a kijelölt helyeken szabad. A rovarvilágból fontos megemlítenünk a lepkéket és a szitakötőket, melyből az előbbi csaknem 100 míg az utóbbi 30 fajjal képviselteti magát. Az emlősök közül sok védett fajjal találkozhatunk, mint a denevér, a cickány, az ürge, és a vidra.

A Ludasi-tó 20 évvel ezelőtt került fel a nemzetközi természetvédelmi élőhelyek listájára. A szabadkai Csornai Richárd Ökológusok Egyesületébe tömörülő kutatók, biológusok, természet-barátok több generációja 1985 óta foglalkozik a tó madárvilágának kutatásával. A rendszeres kutatások eredményeként 238 madárfaj előfordulása bizonyított a Ludasi-tavon. A mintegy 90 költő faj közül kiemelten értékes a fülemülesitke, mivel fészkelését Szerbia területén csak itt sikerült bizonyítani. Ezenkívül megemlítenénk még néhány fontosabb madarat: réti tücsökmadár, kékbegy, gémfélék, vízityúk, guvat, vízicsibe, barkóscinege, búbos vöcsök, godák, stb.
A fenti felsorolásból is látható, hogya Ludasi-tó igen gazdag, növényi és állati veszélyezetett fajokban.

A Ludasi-tó varázslatos világa több művészt, írót ihletett meg. Irodalmi példaként elegendő Kosztolányi Dezső idetartozó verssorait, naplójegyzeteit említeni. A tó világa leginkább a képzőművészeket ragadja magával. Nyaranta különböző környezet-ismereti táborokat szerveznek diákok számára, ezenkívül sokat látogatják környékünket a hazai és külföldi flóra és faunakutatók. Minden nyáron megszervezik a nemzetközi munkatábort is, amelyen külföldi önkéntes fiatalok vesznek részt és segítenek a Ludasi-tó tisztításában.


ingyen linkekÉrdekes Weblap Szavazás

Retro Party képek



Online TV adás



Online rádió adás



Árfolyamlista

Időjárás-Palics

Animált időjárás

Friss Felhőkép

Friss Hőtérkép

Naptár

«  Augusztus 2017  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031

Hírforrások